AngelSecrets

Kicsit féltem tőle, mert nem rajongtam EDDIG, a tündéres könyvekért, de mire ennek a végére jutottam ez, határozottan megváltozott! Bevallom, hogy akartam a tündéreknek még egy esélyt adni, és annyira elbűvölt a könyv borítója, hogy gondoltam, lehet ez lesz a megfelelő könyv. Kifejezetten jó döntés volt.

Az elején még úgy gondoltam, hogy én ezt már olvastam, lány az erdőben télen, éhező család otthon… kifejezetten ismerős volt... de a tizedik oldalon rájöttem, hogy nagyon nem az. A könyv végére pedig, hogy még csak hasonlót sem olvastam! Szerelmes lettem ebbe a világba, a maga kegyetlenségeivel, és szépségeivel. Egy olyan világba csöppentem, és kezdtem megismerni részletesen, ami egyszerre gyönyörű és elvarázsol, de mégis tele van szörnyűségekkel. Olyan részletesen ír róla Sarah, mintha én is ott lettem volna Feyreval és Tamlinnel a Tavasz Udvarában, majd Hegyalján.

A Feyre-Tamlin páros nekem már az elejétől furcsa volt kicsit. Végig azt éreztem, hogy Tamlin nem akar igazán a lánnyal lenni, és a vége felé volt a csattanó, hogy végül miért is akart. Meghagyta a lányt, mint egy véső megoldást, hogy ha nincs más majd akkor elcsábítja?, nem igazán tudom, hogyan értette ezt a könyv elején. Beleszeretett végül, ebben nem kételkedem, de mintha csak az érdekei vezették volna. Általa megtörhet az átok, visszakaphatja az erejét, megölheti Amaranthát. Feyre ezzel ellentétben, mindent kész lett volna érte feláldozni, az életét, a szabadságát is, mert rajta azt éreztem, hogy tényleg szereti, és nem a „hasznot” keresi.

Én kezdettől Rhys párti voltam, onnantól, hogy megjelent Calanmai-kor. Tudtam, hogy neki nagy szerepe lesz még a történetben. Szerintem Hegyalján is óriási jelentősége volt, hiszen ha Tamlinon múlik, Feyre túl sem éli Amarantha próbáit. Még akkor is, ha soha nem rajongtam érte igazán, számomra nagyon furcsa volt, hogy csak ült és semmit nem tett. Semmit!!! Értem, hogy miért, hogy ezzel is védje, de akkor is. A végén, mikor Feyre kiállta a próbákat és Amarantha kínozta, akkor is csak Rhys akart tenni valamit, Tamlin pedig semmi... Csak könyörgött, amivel az egész könyvben semmire sem ment.

Rengeteg érzés kavargott bennem mikor olvastam, és pont ezért teljesen magával ragadott a történet. Utáltam, hogy vége lett és nincs rögtön folytatása. A második részében biztos vagyok benne, hogy sokkal több izgalom lesz, és biztos, hogy tele lesz sok csavarral, váratlan fordulattal, és abban is biztos vagy, hogy ebben Rhysnek óriási szerepe lesz.

Imádom ezt a világot.
Imádom ezt a könyvet!

                                                                                                                                                        -L-