AngelSecrets

Izgalmas és lehengerlő volt. Megragadott, beszippantott és nem eresztett el. Még az után sem, hogy kiolvastad! Nem függőséget okoz, hanem mikor a végére érsz, ACOTAR kómába esel.

Nagyon vártam már a megjelenését, mert a Tüskék és Rózsák udvara volt eddig az egyetlen „tündéres” könyv, ami megfogott. A napokat számoltam vissza a második kötet megjelenéséig annyira vártam. Sok olyan trilógiát olvastam, ahol a második rész, csak úgy volt, de sok minden nem történt benne ez viszont nagy megkönnyebbülésemre nem ilyen volt! Imádtam! 750 oldal izgalom, érzelmi kavalkád, de egy olyan oldalt nem tudnék mutatni, ami unalmas volt.

Klisékkel persze tele volt, a rossz fiúból lett a jó, a jófiúból meg a rossz és még sorolhatnám… Ez már valahol várható volt az első részben is (részemről legalábbis). Tele volt fordulatokkal, és még nekem is tudott újat mutatni, és meglepni, pedig elég sok ehhez hasonló könyvet olvastam már.

Hihetetlen érzékkel kapcsolta össze a két könyvet Maas, a párbeszédeket egyes szereplők között, amik az első részben önmagukban is a helyükön voltak, oda illettek, de a második részben kiderült sok mindennek a mögöttes tartalma is.  Ezeket imádtam, így még varázslatosabbá váltak a szereplők, a könyv, a történet.

Az is nagyon tetszett, hogy több udvart is megismerhettünk. Az első részben erre nyilván nem volt lehetőség, de ebben már igen, és ki is használta az írónő. A Nyár udvara, a börtön, az ősi erdők, a hegyek, ahol az illír harcosok állomásoznak. Prythiannak egy teljesen másik –szebb és veszélyesebb- oldalát ismerhettük meg. Az új szereplők is tartogatnak nekünk a jövőben még meglepetéseket szerintem, Amren legalábbis biztosan. Milyen lény ő igazából, mi az ő története, és sikerül-e visszajutnia oda, ahová szeretne a Lélegzetek Könyvének segítségével. Kíváncsian várom, szerintem a harmadik részben fog ő még meglepetéseket okozni.

Nem akarom azt mondani, hogy én megmondtam, de hát mégis, mert ahogy a Tüskék és rózsák értékelésében is kitértem rá (http://angelsecrets.blog.hu/), hogy Rhys fog még jó sok meglepetést okozni be is jött. Most még jobban imádom, pedig én végig neki drukkoltam. Az, hogy miket mondott Feyre-nak az első kötetben, azon kívül miért kereste a társaságát, hogy felszabaduljanak, és miért tett meg mindent a mentális épségéért, miért akarta, hogy feltámasszák miután Amarantha megölte, most nyert értelmet igazán. Reménytelenül romantikus, viszont nem veszíti el a fejét egy nő miatt sem, még akkor sem ha a társáról van szó. Szerelem volt első olvasásra.

Tamlinben, de főleg Lucienben csalódtam a legnagyobbat. Tamlin semmi mást nem akart, csak birtokolni, de az nem szerelem, csak vágy. Ezt már az első részben is éreztem rajta. Viszont Lucien az első kötetben még ki mert állni Tamlinnel szemben ha tudta, hogy igaza van, ebben a könyvben viszont nem mert szembenézni vele, és a sarkára állni. Tudta, hogy Feyre szenved és ő nem tett semmi, csak beletörődött, mintha nem akarna ezzel foglalkozni sem. Amarantha valahol mindenkit megtört, mindenki sokat szenvedett, de ha igazán a barátjának tekintette volna Feyret -aki legalább kétszer megmentette az életét- akkor kiállt volna érte, és szembeszállt volna Tamlinnel. 

Amit nagyon hiányoltam a könyvből, hogy nem fejtette ki jobban az Sarah J. Maas, hogy mit is jelent az, hogy a Társa valakinek valaki. Szerintem ez kicsit több magyarázatot is megérdemelt volna, mivel elég kulcsfontosságú dolgok köthetőek hozzá. Az itt-ott elhintett morzsákból, túl sok mindent nem tudunk meg, pl: hogyan alakulnak ki ezek a dolgok, miért, kik között jöhet létre. Feyre honnan tudta egyből, hogy ez mit jelent, ha én mint olvasó nem? Túl sokat ő sem tudott a tündérek szokásairól/ünnepeiről, akkor mégis honnan?! Nekem ez nagyon hiányzik, és ezért nem érzem egésznek a könyvet.

Teljesen megértem Feyre-t a könyv végén, mikor kiolvastam ugyan azt éreztem, mint ő, csak a valósággal. Szeretnék minél hamarabb visszatérni Velaris-be. Rhys-el akarok újra lenni. Ezért remélem, nem kell év végéig várni a folytatásra!

Kedven idézetem (mint kiderült, ugyan az mint mindenki másnak…):

„-A csillagokra, mert meghallgatnak bennünket, és az álmokra, amik teljesülnek.”

„To the stars who listen - and the dreams that are answered”

                                                                                                                                                -L-